Günter Grass-ról a díjkiosztás elôtt

Göteborgban, a Kôrösi Csoma Sándor Kulturális Kör 1999.nov.23.-ai találkozóján elhangzott elôadás szövege

Azért valljuk be, kedves kultúrtagtársak, bármi felemelô is, hogy mostmár hamarosan majdnem egy évtizede mi is szinte nemzetalkotókként részesülhetünk a díjkiosztások körüli megvilágosodásos megdicsôülésben, azért valljuk be, kedves kultúrtagtársak, hogy ez egy kicsit, ez egy kicsit nagyon is "lagom".

Persze én most mindössze az irodalmi díjak odaítélésérôl szólok, csak errôl szólhatok a nemes felkérésnek téve eleget.

Itt egy 72 éves író (költô, drámaíró, szobrász-dzsessz-zenész és politikus, társadalomkritikus és amit még akartok már-már maga a megtestesült reneszánsz), aki 32 évesen megírta élete fô mûvét . Az 1959-ben megjelent regénybôl két évtized múltán Oscar-díjas film készült. Itt van tehát ez az alkotó (a biztos lap) s van még legalább két vagy háromszáz más alkotó, akik közül választani kell. Horace Engdahl az újabb örökös titkár szerint, soha ilyen könnyû dolga nem volt még az Akadémiának !

Oly rossz lett volna tehát a többi jelölt, vége az irolagom megújulásának? Megújíthatóságának ? Nincs több zseni már sehol ? Vagy zsenikre eddig sem volt szükség? (Igaz is, Alfred Nobel úgy rendelkezett, hogy a díj annak jár, aki az emberiségért a legtöbbet tette !!! )

Vagy talán most is csak az történt, ami már eddig is többször elôfordult: az irodalmi Nobel-díjat odaítélôk kellô és biztos távolságból szemlélve találtak rá Günter Grass-ra ?

Persze fanyaloghatnánk úgy is, hogy igenis jogos ez a díj, de túl késôn jött !

Ha mégsem így fanyalognánk, kedves kultúrtagtársak, akkor pedig abba is beleköthetnénk ugye, hogy a díjat ismét egy nem magyar alkotó kapta.

Habár ha egy kissé jobban megkaparjuk azt a bizonyos kikaparandó gesztenyét (amit itt éremnek neveznek s a díjazott nyakába akasztandó december 10.-én), akkor ez a Grass eléggé hasonlít a mi saját génuszainkhoz (Petôfire és Józsefre gondolok, akinek nôvérei voltak). Grass is könnyen lehetett volna másnemzetiségû, vagy egy kisebbség saját hazájában , de a háború az ô életébe is beleszólt ! Ám az ô élettörténete -szemben a mi nagyjainkkal történtekével- egy sikertörténet: az amerikai oldalon lesz fogoly s rövid keresgélés után megtalálja önmagát. Sorsának engedve egész fiatalon megírja zseniális regényét.

Abban is hasonlít magyar nagyjainkhoz, hogy az alkotás mellett aktívan politizált s ez nem könnyítette meg a róla kialakítandó kép tisztánlátását.

Ez a kép azonban, így visszapergetve az elmúlt évtizedek díjazottainak sorát,arcképcsarnokát, igenis megegyezik egy Nobel-dijasról kialakított elvárásunknak.

Mert ez a Günter Grass valóban egy kicsit zseniális is, meg mesterember is, meg társadalomkritikus is, és még, ami talán a legfontosabb ebben az összefüggésben, egy kicsit egy óriási humanista is.

Nem is csoda hát, hogy a Bizottság szerint Grass "a történelem elfeledett oldalát bemutató fanyar, groteszk történeteivel" érdemelte ki az elismerést.

Grass az "Az emberiségért érez felelõsséget, alább nem adja."

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a következô idézet: "A német egység újraszületésének eufóriájában fel mert szólalni az ország nyugati felének pökhendisége, mohósága és gyarmatosító buzgalma ellen, magára vonva az egész hatalmi elit haragját. Gyûlöli a Németországban reneszánszát élõ idegengyûlöletet, a bevándoroltak és menekültek sorsát megkeserítõ törvénykezést. Van alapítványa a romák számára, és különféle módokon segíti a társadalom minden rendû és rangú nyomorultjait."

SL 14:54 1999-11-21

MTI

A kérdésekre adott két helyes válaszával, a Bonniers kiadó által ajándékozott svéd "A bádogdob"-ot, Révész Péter nyerte el.

1927. október 16-án Danzigban, a mai Gdanskban született lengyel-német szülõk gyermekeként 1944-ben besorozták a náci hadseregbe1946-ban szabadul 1956-ban A széltyúkok elõnyei címmel verseskötete jelenik meg A Gruppe 47 csoportosuláshoz 1955-ben csatlakozik 1959-ben jelent meg A bádogdob címû regénye